A számítógépek megjelenésekor, és fejlődésük első 20-30 évében, az elektronikus digitális számítógép műveleti memóriája (memóriaegysége) adattárolókból (tárolókból)állt és minden adattár címezhető memóriaelemekből (rekeszekből), ezekben raktározódott el a program, a számok, a műveletek részeredményei. A személyi számítógépek (PC)elterjedésével a szó szervezésű számítógépek helyét a byteszervezésű számítógépek vették át. Egy-egy memóriaelem 1-8 byte hosszúságú is lehet. A memóriahely jelölésére szolgáló sorszámot nevezték címnek. Megkülönböztetünk operatív tárat (memória) és külső adattárakat.
Az operatív tár (a munkarekeszek) közvetlen kapcsolatban voltak az aritmetikai egységgel és a vezérlőegységgel (CPU). Az operatív tárat az 1960-as években ferritgyűrűkből készítették és mátrixszerűen kötötték egymással össze. A számítástechnika őskorában, a ferritgyűrűs memória magas ára miatt kevés munkarekesszel rendelkező számítógépeknél, kiegészítő operatív tárolóknak mágnes dobokat is alkalmaztak. Tartós tárolásra, nagy adatmennyiség esetén mágneslemezt vagy mágnesszallagot használtak, amelyek kiegészítő tárolóként többnyire kívülről csatlakoztak a számítógéphez.
A memória modulnak több fajtája van (pl.: DDR, DDR2, DDR3, DDR4 stb.)
